Ha már befizette a rettenet belépőt a 8000 résztvevő, igyekszenek minél jobban kihasználni a lehetőségeket. A vásár minden napján szinte mindenki jelen van és egyenként végigjárja az őt érdeklő standokat, van rá idő, szép komótosan.
Mindenütt beszélgető társaságokat lehet látni, ebből áll az egész, nem bámész családok sétálgatása. A nyugisabb megbeszélésekhez ott vannak a privát tárgyalószobák (ingyen), ha van szabad hely. Pont előttünk volt néhány, így óhatatlanul is belénk akadt boldog-boldogtalan.
A zeneiparban erősen érezhető az angol dominancia, itt sincs másképp, a társaság majd egyharmada UK, a legnagyobb tömeg pedig mindig a British standnál volt, pedig nincs ott egyébként semmi érdekes. Kivéve az ingyen vizet.
Ha a standodat igazán látogatottá akarod tenni a Midemen, akkor állíts fel egy vizesmasinát. A büfében 2.5 EUR három deci víz, így mindenki hozzád jár majd, garantált siker. Sokat segíthet még az ingyen kaja/pia jól meghirdetett időpontokban (szórj egy cetlit minden standra), pl. volt ingyen whiskey és francia sajt mellettünk a MusicWeek újságnál. Mert ezek isznak!
A legtöbben a saját maguk által képviselt zenekarokat/zenéket próbálják eladni, mindenhol szól valami promó zene, sokszor volt iszonyatos hangzavar. A zenekarok kisebb kiadókat keresnek, a kiadók pedig a globális vállalatokat (pl. Universal) és/vagy a disztribúciós láncokat (pl. iTunes) kergetik. Ezt hívom "főcsapásnak".
Mondtam már, hogy ide csak és kizárólag valamilyen termékkel szabad kimenni, anélkül értelmetlen. Ha a terméked zenei jellegű, de nem esik a fenti főcsapásba, akkor biztos érdeklődésre számíthatsz.
Állítólag szombaton kint volt a mi kultúrális miniszterünk is, aki többek között azon kesergett, hogy a magyar ipar képviselői nem tudják megfelelő módon kezelni az itt lévő üzleti közeget, magyarul szarul tárgyalnak vagy nem érik el a megfelelő embereket.
Össz-vissz egyetlen magyar stand volt, Hungaroton Records, ők klasszikus zenében nyomultak (állítólag abban jók vagyunk). A megjelenésük iszonyúan béna volt, három plakát és kész. Persze attól még lehetnek üzletileg sikeresek, de a stand alapján meg sem piszkáltam volna őket. A leglátványosabb az összes közül a lengyel nemzeti stand volt, ők igazán kitettek magukért.
Az összes résztvevő (még én is) bekerült a Midem könyvbe (Midem Guide), amiben benne van, hogy ki mit csinál, személyes elérhetőségekkel együtt. Igen, a nagy fejesek is.
A MidemNet pedig ennek a webes változata, lehet keresni a résztvevők között és személyes üzeneteket küldözgetni, meg ilyesmik. Nosza küldtem is néhányat a jelenlévő Apple-s dolgozóknak, hogy ugyanmár rendezzék el a másfél hónapja húzódó dev regemet, meg a Benjáminét. Nem válaszolt senki, de egy nappal később mindketten bent voltunk a programban. Eleve időszerű volt, így nem biztos, hogy én dobtam a dolgon, de jólesik a tudat, hogy esetleg mégis.
Az egyik munkatársunk (Stephanie) erre szakosodott, még a Midem előtt kigyűjtötte a számunkra érdekes kontaktokat és mindegyiknek szervezett egy találkozót a standunk elé, vagy egy kávézóba, stb.. Minden órára volt tervezve egy, 4 napon keresztül, reggel 9-től este 8-ig... hát nem kicsit fáradt el. Persze nem mindenki válaszolt vagy jött el, de még így is lebonyolított vagy harmincat.
Sokan persze nem tudták/akarták megfizetni a belépőt, így a kongresszusi központtal szemben lévő kávézók dugig voltak kisebb kiadók és előadók képviselőivel. Tisztára úgy nézett ki, mint valami rotációs társkereső rendezvény. A központ a Cafe Roma volt, ott kellett vacsoráznunk zárás után, mert mindig vártak ránk néhányan, Steph szervezésében.
Vicces volt látni a sok nyilvánvalóan nem kávézó embert, és minden asztalnál akadt legalább egy fejhallgató - CD lejátszó. (Igen, még mindig CD-n hozzák a demókat, szánalmas.)
Mondtam Eddie-nek, hogy bízza rám, jómagyarként szarból (zéró pénz) is várat építek. Felhasználtuk az összes előző héten fotosoppolt plakátot, de tudtuk, hogy ez nem lesz elég, így összehaverkodtunk a kiszolgáló személyzettel. Ők szívesen vették ezt, mert sokan elég bunkón bántak velük. Így lett ingyen audió, hármat fizet ötöt kap szpotlámpa és dupla annyi helyszíni nyomtatás.
Megnéztük a szomszédokat és hozzájuk képest módosítottuk a designt, követtük a látogatók szemgolyóit, az öt lámpából hármat pedig a folyosóra irányítottunk, hogy fényesebbnek tűnjön előttünk. A végeredmény nem lett "designos" vagy szép, viszont nagyon hatékonyan vonzotta az embereket, néhány euróból sikerült egy elég látogatott helyet létrehozni. A többiek pedig kenjék a hajukra a drága cuccukat, nekünk nem kellett lepkehálóval fogdosni az embereket, megtehettük, hogy csak akkor beszélünk velük, ha megszólítanak.
Egy demózás 10-15 percig tartott, először rövid bemutatás (ezt és ezt csinálja a cég, mutogatás a prospektusokra meg grafikonokra), aztán site demo (néhány fontos oldal), végül bratyizás, mutasd a zenédet/előadóidat és hasonlók. 4 nap alatt több, mint 50 ilyet csináltunk (ketten), gyakorlatilag alig maradt szabad percünk. Szerintem Eddie még mindig írogatja a személyre szabott köszönő és kapcsolatfelvevő e-maileket, kismillió névjegykártyát kaptunk.
Végül visszatérve Hiller elvtárs kesergésére, az eredményes üzleti kapcsolathoz szerintem ezek kellettek a Midem-en:
iMect means internet, media and other cool things. iMect is a small company near lake Velence, Hungary. We’ve a big footer on every page where you can discover what we do and what happens with us.
Az iMect jelentése: internet, média és egyéb király dolgok. Egy kis cég vagyunk közel a Velencei-tóhoz. Minden oldalon van egy nagy lábléc, ahol felfedezheted, hogy mivel foglalkozunk.